Mozgalmas történet a művészettörténetre a két
legnagyobb hatást gyakorló, robbanékony lakótársról, Vincent Van Goghról
és Paul Gauguinről. 1888 novemberében és decemberében egy otthonban, "a
sárga házban" éltek Arles-ban, Dél-Franciaországban. A két már majdnem
középkorú, mégis teljesen nincstelen férfi feladta a tisztességet, a
családot és a barátokat, hogy teljesen a festészetnek szenteljék
magukat. Az utolsó reményt jelentették egymásnak - mintha csak
összebeszéltek volna: Gauguin jogosan aggódott amiatt, hogy Van Gogh az
idegösszeomlás határán áll, Van Gogh pedig utálta, hogy Gauguin túl sok
sót tesz a húsra. Ittak, vitatkoztak, kurvákkal szórakoztak, de
leginkább együtt festettek, megosztva ezt a féktelen szenvedélyt. E két
hónap alatt rengetek képet festettek, amelyeket ma a modern művészet
mesterműveinek tartanak, de milyen árat fizettek ezért? Vajon a
barátságuk, az utolsó esélyük egymás számára, jelentett-e olyan
kapcsolatot, amely túlélhette ezt a hevességet?