Az
volt a Vízöntő kora. Az volt az önfeledt szabadság,
a tánc, a dal és az LSD kora. De az volt a vietnámi háború kora is. A
felesleges katonásdié és az értelmetlen, kegyetlen halálé... Egy vidéki
srác megkapja a behívóját, és a sorozásra New Yorkba utazik. Aztán
meglát egy gyönyörű lányt lóháton, akibe talán beleszeretne, ha a
legkisebb esélye is volna rá, hogy még egyszer találkozzanak. Új barátai
erről egészen másképpen vélekednek. A hippiknek semmi sem lehetetlen:
az ő életüket más törvények irányítják, kizárólag olyanok, melyeket
saját maguk hoztak. Így kezdődik a film, melyre mindenki olyan szívesen
emlékszik. Berger, Claude, Sheila és a többiek története nem csak egy
korszakról és egy generációnak szól: örök klasszikussá vált. A
virág-korszaknak vége, de ez a film újra és újra képes meggyőzni nézőit,
hogy volt benne valami, ami remélhetőleg nem múlik
el.