Jomar Henriksen, az egykori síbajnok egy
idegösszeroppanást követően pályagondnokként vállal munkát. Mivel a
síelés többé nem érdekli, munkaköri kötelességeit is egyre hanyagabbul
végzi. Ahelyett, hogy a síbérletek kiadásával és a sílift
karbantartásával foglalkozna, inkább dohányzással, ivással és lógással
tölti az idejét. Egy nap megjelenik egy régi barátja, aki elmondja, hogy
Jomarnak van egy gyereke valahol fönn északon. Jomar a motoros szánján
vág neki az útnak, egyedüli felszerelésként öt liter alkohollal. A
hosszú út során Jomar tankokkal, veszélyes alagutakkal, üres házakban
álló teli hűtőszekrényekkel és a lerészegedés új módozataival
találkozik, és végül talán a saját gyermekével is.