Egy görög mondás szerint csak azok a nők látnak
tisztán, akiknek könny áztatta a szemét. Manuelára nem igaz ez a mondás.
Azon az estén, mikor egy autó halálra gázolja Estebant, a fiát, Manuela
minden könnyét kisírja. S ahelyett, hogy tisztábban látna, a jelen és a
jövő teljesen összekuszálódik benne. Fia egy hátrahagyott naplójában az
alábbiakat olvassa: "Tegnap anyám egy fényképet mutatott nekem. A fele
hiányzott. Úgy érzem, az életemből is hiányzik ez a rész." Az apjáról
volt szó. Manuela sosem beszélt róla fiának, nehéz lett volna
megmagyarázni, hogy a férfinek nagyobb mellei vannak mint neki és hogy
Lolának hívják. A hallgatás mint egy szörnyű bűn, úgy nehezedik
vállaira. Elhatározza, hogy megkeresi Lolát, hogy elmondja neki, volt
egy fiúk, aki már halott.