A Galaxis legidegesítőbben optimista űrlénye, akit az
sem lendít ki mindent átfogó boldogságából, hogy saját népe üldözi
keresztül a világűrön, a Földön bujkál. Egy mogorva, magányos és makacs
kamaszlány talál rá, és bár sem a világlátásukban sem a végtagjaik
számában nincs bennük semmi közös, mégis társulnak. Igaz, csak azért,
mert muszáj. A jövevény üldözői rájuk találnak, és a nyomukba vetik
magukat. Mit tehetnének erre ők? Menekülnek, és közben azon törik a
fejüket, hogyan menthetnék meg a bolygót, melyet már mindketten
otthonuknak éreznek.