Dél-Olaszország, 1978 nyara. Egy eldugott, négy házból
álló tanyán vagyunk a pugliai vidéken, ahol ötven kilométeres körzetben
sehol semmi, csak a végtelen búzamezők. Fent a ragyogó égszínkék ég,
melyből perzselően süt a nap: ez az évszázad legforróbb nyara. A szinte
síri csendet csak a tücskök ciripelése töri meg. E magányos vidék
maroknyi felnőtt lakója a kánikula elől a házakba húzódik, csak a tanyán
élő hat gyerek merészkedik ki, akik biciklivel járják a környéket.
Kínzó unalmukban arra várnak, hogy egy kis kalandban legyen részük.
Amikor végre történik valami, a rájuk leselkedő veszély minden
képzeletüket felülmúlja. Az aranyló mező közepén, távol a lakott
helyektől szörnyű bűntényre derül fény. A kilencéves Michele véletlenül
olyan dolgot fedez fel, amit jobb lett volna nem megbolygatni. S miután
senkinek sem beszélhet a felfedezéséről, egyedül kell kimásznia a
bajból...